Ki?
A nevem nem titok, de nincs igazán
jelentősége. A demográfiai adatokat tekintve egy 34 éves, nőtlen (de nem magányos), gyermektelen,
kisvárosi polgári-paraszti háttérrel rendelkező, alsó középosztálybeli
értelmiségi férfi vagyok. Nem túl okos. Inkább csak tanult, képzett és bizonyos
tekintetben tapasztalt. Lelkes, de nem vakbuzgó. Lojális, de nem mindent
lenyelő. Szkeptikus, de nem szőrszálhasogató típus. Aggódó, de alapvetően optimista,
mindezeken túl egy idealista elv-ember. Ezen kívül zenerajongó, kiöregedő punk,
állat- és emberbarát. Folyamatosan ismerkedem önmagammal és eddig ennyire
jutottam. Sokat töröm a fejem az átlagember számára fontos és kevésbé fontos
dolgokon. Gyakran jutok látszólag szilárd meggyőződésre bizonyos kérdésekben, de
viszonylag rövid úton találok kifogásokat is és aztán kezdhetem az egészet
előröl.
Miért?
Az indíték nagyjából sejthető az
előbbiekből. Kérdéseket teszek fel és válaszokat keresek. Mostantól publikusan,
mert a sok magammal folytatott vita közben megcsappant az önbizalmam. Ide
tartozik még a blog címének magyarázata is. Tavaly márciusban tanyára
költöztem, ami tisztességes mennyiségű házkörüli munkát varrt a nyakamba. A hiedelmekkel
ellentétben viszont a fizikai munka nem feltétlenül sorvasztja az embert vegetatív
szellemi szintre. Épp ellenkezőleg, alkalmat ad az elmélyedésre. Szeretném a
gondolataim megosztani és főleg megvitatni. Sajnos mostanában az a „hobbim”,
hogy kerülöm a társaságot ahol ezt megtehetném és a hasonló érdeklődésű és
ilyesmire egyébként fogékony cimborám is legtöbbször ledorongol amikor az
agymenéseimmel fárasztom. Egy fűnyíróval, kapával, hasítófejszével viszont nem
túl könnyű megvitatni az „élet nagy kérdéseit”. Inkább kiírom magamból, vagy esetleg
akad valaki a vonal másik végén….
Hogy?
Természetesen rendszertelenül. A
cím értelmében főleg nyugalmasabb, kályha mellett töltött estéken fog frissülni
a blog. Ilyenkor van jobban időm írogatni, összefoglalni a munkával telt
napokon gyűjtött gondolatokat. A rendszerességen túl a következetességre sem
merek garanciát vállalni. Tisztában vagyok vele, hogy a felvetett kérdésekre
nem feltétlenül tudom a helyes választ. Ettől függetlenül próbálkozom, de nem
kizárt, hogy önellentmondásba keveredek. Hogy mi értelme van így az egésznek?
Talán annyi, hogy mozgásban tartom a témát, esélyt nyújtva arra, hogy esetleg mások
is megpróbálkozzanak a megfejtéssel. Talán még némi diskurzus is kialakulhat. Bár
a komment funkciót kikapcsoltam, a telatanyan(kukac)gmail(pont)com emailcím él,
szóval hajrá.
Miről?
Most harmadjára is kénytelen vagyok
a címre kitérni, mert a cím akár arra is utalhat, hogy itt a tanyasi élet tapasztalatait,
trükkjeit és praktikáit óhajtom megosztani. Az eddigi bevezető viszont talán
sejteti, hogy itt annál többről lesz szó. A korábbi filozofálgatós hangnem viszont
túlzásnak hathat abban a tekintetben, hogy főleg hétköznapi témákat kívánok
érinteni. Mindent, ami foglalkoztat és ahol kérdésekbe botlom. Zene, populáris
és földalatti kultúra, politika, emberi- és állati jogok, na meg a többi. Bár
nem ez az elsődleges motiváció, azért remélem sikerül beletalálnom néhány
olvasó érdeklődési körébe.
