Na hát
jól eltelt rajtam az idő, de még így is, most is csak egy rövid
helyzetjelentéssel szolgálhatok. Leesett fél méter hó, képletes értelemben a
munkahelyemen is, érkezett hetven mázsa tűzifa, aminek felhasogatásával még
elszöszmötölök egy keveset és a nagy hideg sajnos áldozatokat szedett, még ha
nem is annyit, amennyit a híradóból sugárzott világvége hangulat indokolttá
tenne. Pedig a jótevő rendőrök most aztán odafigyeltek, hogy ne maradjanak emberek
éjszakára az utcákon. Mármint olyanok, akiknek egyébként az utcák jelentik az
otthont. Még teát is vittek. Hiába na, a kormány gondoskodik az elesettekről,
még akkor is, ha egyébként jelenlétük nem mindig kívánatos, hovatovább
törvénybe ütköző a város egyes frekventált helyein. Szegeden valószínűleg
elfogyhattak a segítségre szoruló hajléktalanok, amikor a rendőrök a járdákon
elterülő térdig érő hó helyett a némiképp letaposott és járhatóbb úttestet
választó gyalogosok biztonságos hazaérkezését próbálta ösztönözni egy
közlekedési kihágásért kilátásba helyezett 3000 Ft-os bírsággal. Na de
elkalandoztam, ez egy másik sztori. Térjünk vissza! Meghalt Csurka István. Őt
valószínűleg nem a hideg vitte el, talán inkább a Jobbik árulása és a zsidó
összeesküvés ellen folytatott szélmalomharc okozta végső elkeseredettség. A
rádióban mint a rendszerváltó MDF alapító tagjáról és mint jeles drámaíróról
emlékeztek meg róla. Halottról csak jót vagy semmit, ugye. Na és mit kezdjünk
Whitney Houstonnal? Csurkát a politikai beállítottságunktól függően legalább el
tudjuk helyezni valahol, de Whitney-vel a nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű
híradás ellenére sem tudok mit kezdeni. Mindegy is. Viktor is lökött egy
érdekes évértékelést, bár ő már azért elég kiszámítható. Mondhatni hozza a
papírformát. Fogást keresni rajta kb. olyan, mint elgáncsolni egy
mozgássérültet. Sokkal viccesebb volt annál az összefogás
koncert az államadósság ellen. Még az ott fellépő LL Juniornak is komoly
fejtörést okozott az újabb, további IMF hitelek felvétele és a 2012 Ft-os
koncertbelépőkből összedobott nemzeti öntudat között húzódó ellentmondás. Még
akkor is, ha a békemenet résztvevői azért össze tudtak volna annyit dobni, hogy
legalább 0.0005%-ot lefaragjunk, és csak azért nem többet, mert többen nem
fértek volna be a csarnokba. Pedig a jó emberek száma – ahogy azt a békemenet
és a számadatok tekintetében egymásra licitáló kormánypárt-közeli
sajtóorgánumok is bizonyították – határtalan. Azért a koncert-fiaskó után
szerintem még Viktor is elgondolkozott azon, hogy vajon megéri-e ilyen hülye
emberek miatt bohócot csinálnia magából. Pedig most még csak a felszínt
kapargatjuk.
Szó ami
szó, a blogbejegyzés nélkül eltelt napok sem teltek unalmasan. Nagy örömmel
töltött el, sőt az igazat megvallva rácáfolt a várakozásaimra a tény, hogy több
levelet is kaptam a felvetett témákkal kapcsolatban. Köszönöm szépen
mindenkinek, aki vette a fáradtságot! A legtöbb esetben még adós vagyok a
válasszal, de mivel mindegyes levél gondosan kifejtett gondolatokat tartalmaz,
nem adhatom annál alább, hogy hasonló igényességgel és alapossággal
válaszoljak. Lassan utolérem magam.
